Köszöntünk a Jutai úti óvoda honlapján !

Néphagyományörző programunk

„Bújj-bújj zöld ág” - „Óvodai nevelés a jeles napok tükrében”

A néphagyományőrző szemléletű nevelés a gyermekek számára olyan életrendet kínál, amely figyelembe veszi fejlődésük egyéni ütemét, és tevékenységeiket a népi hagyományok eszköztárával gazdagítja. A népi kultúra más területein, a népi életmód mindennapjaiban is fellelhetők azok az értékek, amelyek újra felhasználásra alkalmasak. Ez egy olyan komplex nevelési rendszerben valósul meg, amelynek feltétele a gyerek életkori sajátosságainak megfelelő optimális környezet. A programban az optimális környezet - a tárgyi és személyi feltételeken túl - egy gyermekközpontú napirendet jelent.
Programunkban a néphagyományőrzés, az érzelmi nevelés hatékony eszközeként hangsúlyos szerepet kap. A változatos cselekvések gyakorlása során a gyereket érzelmi életvitelében megerősíti, érzelmeit vállalóvá neveli. Mindez az óvoda és a családok együttműködésében és kölcsönhatásában valósul meg. A hagyományőrző szemléletű nevelés, az óvodáskorú gyermek érzelmi, értelmi fogékonyságára alapoz.
A program összetett tevékenységrendszeréből fakadó motivációk, az érdekes élményekkel a gyermek érzelmi életében meghatározó változásokat idéznek elő. A népi mondókák ritmikussága, az énekes játékok mozgáselemei, a hangulatőrző népdalok, a népmesék varázslatos világa is sajátos érzelmi hatást hordoznak.Programunk tartalmából fakad, hogy a néphagyományőrzés erősíti az óvodai élet hagyományait és népszokásőrző jeles napokkal gazdagítja azt. Egy-egy eseményt mindig izgalmas készülődés előz meg. Ez az ünnepre hangoló örömteli közös tevékenykedés a gyerekek szociális viselkedésére maradandó hatást gyakorol, a jeles napok szokásai és viselkedésmintái mindezt gazdagítják.

Téli jeles napok

„Ég a gyertya ég, az adventi négy, azt üzeni, azt lobogja : Jézus üdvözlégy !”

Az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz : „Úr eljövetele”). A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is. Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat : hit, remény, szeretet, öröm.

Mi az oviban karácsonyt nem ünneplünk, felfogásunk szerint annak ideje december 24-25-26 és az a család közös ünnepe. Ebből kifolyólag karácsonyfát sem díszítünk. Az ünnep közeledtével csoportjainkban jelképesen van egy szépen megterített asztalon vázában feldíszített fenyőág és a Betlehem. Természetesen az ünnepre készülünk – „várakozunk”. Ünnepi ruhába öltöztetjük az ovit a közösen alkotott dekorációkkal, fenyőágakkal. Az adventi koszorú közös elkészítésével, a mindennapos meghitt hangulat megteremtésével, a 4 gyertya időszerű meggyújtásával, közben a gyertyagyújtó dal és karácsonyi dalok énekelgetésévela szívünket is feldíszítjük az ünnepre. Megismerkedünk a Kisjézus eljövetelének történetével és más szívet melengető mesékkel, versekkel. Mézeskalácsot sütünk, díszítünk, karácsonyfadíszeket barkácsolunk, angyalt készítünk különböző technikákkal, méhviasz lapból gyertyát sodrunk, megtisztítjuk az ősszel betakarított saját diónkat és folyamatosan kóstolgatjuk.

Adventi játszóházba hívjuk a szülőket, testvéreket, ahol közösen apró karácsonyi díszeket alkotunk. Közben az együtt készített mézeskalácsot, finom téli teát, diót és sokféle gyümölcsöt fogyasztunk. Az adventi est zárásaként minden kisgyermek megkapja az apró kis ajándékot, amit a szülők-nagyszülők-óvó nénik az adventi munkadélutánon közösen készítettek. Másnap délelőtt meglepetés ajándékot (játékot) hoznak az angyalkák mindkét csoportnak, amíg a hozzánk érkező zeneiskolások karácsonyi hangversenyt adnak számunkra.

A Mikulás szó a Miklós név szlovák fordításából eredeztethető (Szent Miklós). A december hatodikai ajándékozás szokása csak a 19. század végén érkezett Magyarországra.

Miklós valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban, Kis-Ázsiában. 19 éves volt, amikor nagybátyja pappá szentelte. Miklós, szülei elhaltával azon kezdett gondolkozni, hogyan tudná roppant vagyonát az emberi dicséret helyett Isten dicsőségére fordítani. A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. A hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. Segítette a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt. Nevéhez számos legenda fűződik. A Szent Miklós nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz, mint népszokás. (A Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja). A különböző népek kultúrájában szinte mindenütt feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagycsizmás alakja, személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása.

A Mikulást minden kisgyermek nagyon várja. Számoljuk a napokat, hány nap múlva érkezik meg hozzánk az oviba. Elmeséljük Miklós püspök történetét. Levelet írunk, rajzolunk a Mikulásnak, szép borítékot hajtogatunk hozzá, amit mindenki kedve szerint díszít. Kirakjuk a faliújságra az elkészült leveleket, ha arra jár a Mikulás vagy a krampuszkája (szülők) elviheti a levelet, amelyből kiderül a kisgyerek kívánsága és a cserébe tett ígérete. Minden kicsi izgalommal figyeli, hogy az ő levele ott van-e még, vagy már elvitte a Mikulás! Közös levelet is fogalmazunk csoportonként, melyet közösen a Postán fel is adunk. Mikulás mindig válaszol rá, mellyel örömet szerez gyermekeinknek. Vers és daltanulással, csoportok ünnepi ruhába öltöztetésével várjuk a Mikulást. Játszunk Mikulásos memória, társas és dramatikus játékokat. Mesélünk Mikulás apóról, Mikulás várat barkácsolunk, arany-ezüst diót készítünk. Eljátszuk Mikulás megérkezését a rénszarvasokkal, melyhez mi készítjük közösen el az eszközöket. Hajtogatással, vágással, ragasztással, festéssel, varrással, gyurmából mintázással, ünnephez kapcsolódó alkotásokat készítünk.

Mindenki csinos ruhába öltözve várja a Mikulást, aki legtöbbször minden évben más-más módon érkezik hozzánk. Pl. lovakkal, motorral, autóval, „rénszarvassal”. Az érkezését megelőzően aznap délelőtt minden kisgyerek kifényesíti a lábbelijét és a csoport ablakába teszi. Ezt követően az óvó nénik is megajándékozzák a gyerekeket dalaikkal, mint „Mikulás kórus” vagy Mikulásos történet elbábozásával, eljátszásával. A gyerekek örömmel látják, amikor Mikulás minden kisgyermeknek csomagot rak a cipőjébe, majd bemegy a csoportba, leül közéjük. Énekelünk, verselünk neki, aki szeretne egyénileg is megteheti, átadjuk a neki készült rajzokat és a csoport ajándékát.

December 13. Luca napja. A lux szóból ered. Azt hitték, hogy ez az év legrövidebb napja : „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.”

Két értelme van : Szent Luca vagy Boszorkányszerű rontó nőalak. Gonoszjáró napnak tartották, boszorkányok rontása ellen védekeztek. A ház körül szalmát szórtak szét. Dologtiltó nap a nőknek, még a tüzet is a férfiak rakták meg. Luca nevű lány házsártos asszonyt jelent. Luca napján kezdtek széket készíteni szög nélkül, karácsonykor felálltak rá a templomban, és meglátták ki a boszorkány. Nagyon sok termékenységgel kapcsolatos hiedelem van ehhez a naphoz. Áthoztak tojást és egy marék szalmát a szomszédtól, betették a tyúkok alá, és azt mondták : „A mi tyúkunk tojogáljon, a szomszédé kotkodáljon”. A nők egész nap feküdtek, vagy ültek, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek. A fiúk fadarabot és szalmát vittek magukkal. Arra térdeltek és mondták a mondókát, megvarázsolták a tyúkot, hogy sokat tojjon. Luca kalendáriumot készítettek, 12 napon át feljegyezték a napi időjárást, és ilyen lesz a jövő évi időjárás havonta. Luca búza : Luca napján búzát vetettek, ha karácsonyra kizöldül, akkor jó termés lesz jövő évben.

Ezt a búzát adják az állatoknak János napján, hogy egészségesek legyenek. Aki ebből a búzából evett, a következő évben egészséges maradt. Egyes vidékeken a búzára kék szalagot kötnek, gyertyát raknak bele, és az oltárra teszik. Mi is ültetünk minden évben Luca búzát, öntözzük és figyeljük a kis magok kibújását, növekedését. Szépen becsomagoljuk, kék szalaggal átkötjük, így viszi karácsony előtt minden kisgyerek haza. Egyik csoportból a nagyobbak kotyolni mennek a másik csoportosokhoz, ők pedig köszönetképpen vendégül látják a kotyolókat. Ezen a napon csak fiúkat választunk naposoknak, csak ők dolgozhatnak.

A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé.

A január 1-jéhez fűződő hagyományaink java része a gazdasági élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét kívánta megalapozni jóslással, mágikus praktikákkal. Ezen a napon az első vendég, ha férfi, szerencsét hoz, és a lány férjhez megy. Az asszonyoknak tilos volt vendégségbe menni, kölcsönt kérni és bármit kiadni a házból. Férjjósló szokás volt a gombócfőzés. A kútnál kellett mosakodni, hogy egész évben frissek, egészségesek legyenek. Egész kenyeret szeltek, hogy bőven legyen az asztalon egész évben. Újévkor nem ettek tyúkot, mert elkaparja a szerencsét. Malacot ettek, mert az a házhoz túrja a szerencsét. Újévi képeslapokat gyűjtünk, ezeket nézegetjük, megbeszéljük melyek a „szerencsehozó” jelképek : malac, négylevelű lóhere, kéményseprő. Készítünk mi is szerencsehozó lapokat, közben újévi köszöntöt mondogatunk. Egyik csoportból a fiúk átmennek szerencsés újévet kívánni a másik csoportba, ők pedig vendégül látják a köszöntőket.

Február 02. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Jézus Krisztus templomi bemutatásának emléknapja.

A hagyomány szerint ezen a napon mutatták be, és szentelték Istennek Jézust, mint elsőszülöttet. A bemutatásra való emlékezés az ünnep fő tartalma. Gyertyaszentelőnek azért nevezik ezt a napot, mert a mise előtt egy körmenettel összekapcsolt gyertyaszentelő szertartást tartanak. A katolikus családoknál gyertyaszentelőkor több gyertyát is vittek a templomba megszenteltetni. Otthon szalaggal átkötve falra akasztották, vagy szekrényben tartották. Mint minden szentelményhez, ehhez is többféle hiedelem fűződik. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát”, ki ne cseréljék, a gonosz szellemek. Égzengés, villámlás esetén is meggyújtották, hogy a vihar rontó szelleme, Krisztus előtt megszégyenüljön. A gyümölcsfákat megveregették vele, hogy bőséges legyen a termés. Időjóslások is fűződnek ehhez a naphoz : Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fú a szél, nem sokáig tart a tél. Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz. Oviban elmeséljük az ünnep történetét. Gyertyát készítünk méhviasz lapból és szalaggal átkötjük. Minden kisgyerek hazaviheti.

Közismert a medvével való jóslás : ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Ha pedig zord idő van, akkor megrázza a bundáját és kinn marad, ami azt jelenti közel a tavasz.

Az óvodában legalább egy hetes készülődés előzi meg ezt a napot. Minden kisgyerek hozhatja egész hétre otthonról a maciját, akár többet is. Barlangot építünk a maciknak, etetjük őket, játszunk velük. Közben megismerjük képekről, természetfilmekből, hogy milyen macifajok élnek és milyen életmódot folytatnak. Képeket gyűjtünk róluk, albumot készítünk, vagy a már meglévőt nézegetjük. Macikhoz kapcsolódó meséket hallgatunk, dramatikus játékokkal, bábozással színezzük feldolgozásukat. Dalos játékaink, verseink, mondókáink is a macikhoz kapcsolódnak. Macis fejdíszeket és a meséhez bábokat készítünk. A tornatermi mozgásos játékainkat is a plüss macikkal végezzük. Február 2.-án mézes falatkákat kenünk közösen, amit el is fogyasztunk. Többféle mézet kóstolgatunk, megismerkedünk nevükkel-ízükkel. Ezen a délelőttön macis fejdíszünkkel a sapkánkon megfigyeljük az udvaron, hogy látjuk-e az árnyékunkat, közele-e a tavasz, vagy 40 napot várhatunk ?

Vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart.

Elnevezése a középkori német polgári hatásra vall, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is. A farsang változó hosszúságú ünnep. Vízkereszt napjától, húsvét vasárnapot megelőző negyven napos böjt kezdetével zárul. Mindenhol ünneplik a farsangot. Téltemetés. Általános volt a tánc, a bálozás, maskarába öltözés, lakomázás. Jellegzetes étel a farsangi fánk és a csöröge. A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése. A világszerte meglévő és a magyar farsangolási szokások közös vonása és eredete, az ősi természetimádásnak, és állatkultusznak nyomát viseli magán. Az egyház nem is tudta kiküszöbölni a nép tudatából a telet temető, a tavaszt, megtermékenyülést hozó ünnepsort, ezért keresztény színezettel ruházta fel, beiktatva a hústól való tartózkodást - a böjtöt - a húsvétot megelőző időszakra. Jellemző szokások : álarcos alakoskodás, bőséges evés, ivás, mulatozás, téltemetés a Deda elégetésével, Mohácson busójárás.

Ma is élő hagyomány Kaposváron a Dorottya bál. Táncmulatságok ideje (batyusbál vagy kosarasbál). A farsang fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Fiúk mentek házról-házra köszönteni, adománykérés és jókívánság is kapcsolódott hozzá. Hiedelmek : a farsangi ételek jó termést ígérnek, ezért vágtak disznót ebben az időszakban. Az oviban legalább 2 hetes készülődés előzi meg. Régi farsangi képek nézegetése közben beszélgetünk a régi és a mai farsangokról. Verseket, énekeket, névcsúfolókat, lány- és fiúcsúfolókat mondogatunk. Feldíszítjük az egész ovit. A farsang színei nagyon változatosak, farsangi szemüvegek, álarcok, kalapok, bohócok készítése közben ismerkedünk a színekkel. Jelmezeket ábrázoló leporellókat készítünk (ötlettár minek lehet beöltözni)? Farsangi adományt gyűjtünk (zöldség, gyümölcs). Tisztítás utánezeket feldolgozzuk gyümölcs és zöldségsalátának. Munka közben osztályozunk, csoportosítunk, összehasonlítunk, számlálunk, méregetünkmajd vitaminpótlásként elfogyasztjuk.

Pantomim játékkal próbálkozunk (a visszahúzódó gyermeket is ösztönözi). Érzéseket arcjátékkal, mozdulatokkal próbálunk kifejezni. Hangulatfokozásként táncházi zenét hallgatunk, tánclépéseket tanulunk, zenekart alakítunk.Bűvészt, bohócot hívunk az oviba vagy az óvó nénik adnak elő vidám tréfás mesét. „Belépő a farsangra” gyümölcs, száraz dobozos süti vagy szörp, ebből lesz a farsangi eszem-iszom. Farsang napján gyerekek, felnőttek egyaránt „jelmezbe bújunk”. Tiszteletben tartjuk, aki nem szeretne beöltözni. A két csoport közösen farsangol, mindenki bemutatkozik. Vidám, tréfás játékokat játszunk, táncolunk, majd kezdődik a lakoma. Zárásként, hogy mindenképp elűzzük a telet, hideget elégetjük az udvaron a Deda bábot, közben télűző mondókákat, dalokat ismételgetünk.